Ayres terápia / Szenzoros integrációs terápia

Az amerikai neveléspszichológus és agykutató A. Jean Ayres korábbi kutatásokra és saját tapasztalataira támaszkodva alakította ki a szenzoros integrációs teszteket és terápiát (1970-es évek).

Milyen életkorban és milyen esetekben javasolt az Ayres terápia?

Az ajánlott életkor: 3 és 10 év között.
Hyperaktivitás, figyelemzavar, tanulási képességekben lemaradást mutató,fejletlenebb mozgású, lassúbb reakcióképességű,ügyetlenebb, figyelmetlenebb gyermekek esetén.Gyerekeknél , akiknek beszédproblémái vannak,bizonytalan a lateralitásuk, elutasítják , kerülik vagy kellemetlenként élik meg az érintkezést különböző anyagokkal.
Módszerének alapelvei:
Ayres szerint a tanulási és magatartási zavarok oka az idegrendszer éretlensége,ami az érzékszervek által felvett információk összehangolásának (integrációjának) alacsony színvonalában nyilvánul meg. Feltételezi, hogy az érettség a vesztibuláris és más érzékszervi rendszer stimulálásán keresztül növelhető.
A fejlődés során a gyermeknek az állandóan jelen levő nehézségi erővel (gravitációval) kell megküzdenie, és fokozatosan egyre kisebb támasztási felületen, állva kell egyensúlyban maradnia, elnyomva a primitív csecsemőkori reflexeket, amelyek a földfelszín felé húzzák a testrészeit. Az egyensúly megfelelő fejlesztéséhez hirtelen kimozdulások, lengések, forgások, billenések, csúszások szükségesek, amelyek segítségével a gyors reakcióképességet, vagy a megfelelő adaptív választ segítjük elő.

Ayres a problémás viselkedést kompenzációs tevékenységnek tartja. A gyermek figyelmetlensége, túlmozgékonysága,ügyetlensége utal a fejlődési hiányosságra, de egyúttal a fejlesztés útját, módját is megjelöli.
Normális körülmények között az egészséges gyermek előre ?beprogramozott? módon minden nagymozgást elsajátít a megfelelő időben:kúszás, mászás,járás,futás, szökdelés, stb.. Ezek a mozgások egymásra épülnek.
Ha bizonyos fejlődési fázisok kimaradnak, vagy elégtelen mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre,a gyermek visszatér a kihagyott szintre, igyekszik pótolni a hiányt,újra ?építkezik?. Ezért fordul elő, hogy iskolás gyermekek is csúsznak-másznak, rohangálnak, stb.
Ezek mind öngyógyító mozgások, amelyek a gyermek hiányérzete miatt ösztönösen jelentkeznek, segítve az idegrendszert, hogy kellő mennyiségű ingerhez jusson e fejlődés érdekében. A módszerrel ezt az öngyógyító utat segítjük.

Ayres nem a tünet oldaláról közelíti meg a részképességzavart , hanem jóval korábbi probléma megnyilvánulásaként kezeli. Az írást,olvasást, figyelmet nem monoton gyakorlással, még több írással, olvasással,stb. javíthatjuk, hanem azzal, ami mögötte van:az egyensúlyérzékelő rendszer ingerlésével.
A terápia során visszamegyünk oda,ahol a hiány vagy diszfunkció megjelenik.

Az idegrendszer képességeinek hiánya ,vagy zavara befolyásolja a személyiségfejlődést is. A módszer alkalmazása során kialakuló pozitív légkör kedvez a gyermeki fantázia beindulásának ,a gyermek nyitottá válik, nemcsak az önmagára figyelés javul,hanem a másokra való odafigyelés is.
A mozgás örömforrás: feszültségoldó, ösztönző, megnyugtató, jutalmazó hatású.

A terápia egyben szemléletmód, amely nagyfokú rugalmasságot igényel. A terápiás helyzetek nem erőltethetők, új mozgások nem ?taníthatók?, csak előcsalogathatók megfelelő helyzetek teremtésével, speciális eszközök segítségével.

A módszer segítségével mérhető és fejleszthető a gyermek mozgásfejlettségi szintje, vizsgálható és normalizálható a taktilis és vesztibuláris érzékelés, a testtartási reflexek, az egyensúly, a szem-kéz koordináció,a szemmozgások a tér- és formaérzékelés, a lateralizáció.