Korai fejlesztés
Már pár napos korban megkezdődhet a nem megfelelően fejlődő, feszes illetve hypotón babák fejlesztése. Ha a baba nem szeret hason lenni, nem tartja a fejét, nincs mozgásigénye, nem fordul, nem gurul,nem mászik, nem kúszik vagy a kúszása féloldalas ,szabálytalan, ez mind jelzés arra, hogy az idegrendszer érésébe valamilyen ?hiba?csúszott.
Az újszülött spontán mozgásai mellett az egyszerű reflexek, illetve az elemi mozgásminták kiválthatóságának körülményeiből következtetni lehet az idegrendszer érettségére,épségére.
A vertikális(fejemelés, kitámasztás), majd horizontális (fordulás, gurulás) irányok uralása után a mozgásfejlődés a kúszással, mászással folytatódik, ahol a fenti(vertikális,horizontális) komponensek egyszerre vannak már jelen.
A tér a helyzetváltoztatások lehetőségének következtében kitárul, ami a tapasztalatszerző, megismerő folyamatok egyik fontos kiindulópontja lesz.
A lokomóció már a keresztcsatornák szintje, hiszen magasabb szintű, a változó körülményekhez folyamatosan alkalmazkodni tudó tónusszabályozás, ill. többnyire látott vagy hallott cél is szükséges. Ha ez az ontogenetikus fejlődésmenet nem megfelelő, a további fejlődés is hibásan fog végbemenni.
Ezek a hibák jelentkeznek majd a későbbiekben figyelemzavar,tanulási (írás, olvasási problémák), koordinációs ill. egyensúlyzavarok formájában is. Ezért tartjuk fontosnak a korai fejlesztést, hiszen itt még könnyebben javítható a nem megfelelő működés.
Ezekben a csoportokban tanuljuk az alapvető-az ontogenetikus fejlődésmenetnek megfelelő- mozgásokat, ingereljük az idegrendszert színes eszközök, mondókák, dalok alkalmazásával.
