Gondolatok a drámajátékról a gyermekkori fejlesztésben

A drámajáték nem azonos a gyermekszínjátszással, több annál. A játékok révén a gyermek megtanulja elfogadni önmagát, tapasztalatot szerez a sikeres együttműködésről, fejlődik önuralma, önfegyelme, megjelenik az öntökéletesítés igénye, kialakul mások megértésének, elfogadásának képessége és a toleráns magatartás magvai. A játék önkéntes, örömszerző és öncélú, az együttjátszás viszont aktív részvételt és cselekvést igényel.

A dramatikus játékok a gyermeki ?mintha-játékok? törvényszerűségei alapján működnek, alapértékei a folyamatosság és spontaneitás. Általában nem kötődnek erőteljes érzelmekhez, ám ez többnyire mégis megjelenik, és feldolgozásra kerül.

A közös játékban a feladatokkal, szerepekkel együtt a gyermekek maguk is folyamatosan változnak, fejlődnek, új tapasztalatokat szereznek.

Ebben a tevékenységben sohasem a létrejövő produkció az elsődleges, hanem maga a játékfolyamat, az együttlét, a közös élmény.

Célja a személyiségformálás, a kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás, a közlés megkönnyítése, emellett éppúgy alkalmas a részképességek fejlesztésére, a tanulási és magatartászavarok oldására is.

• játékra épül
• fejleszti a kreativitást
• közösségépítő
• személyiségformáló
• feszültségoldó hatása megkérdőjelezhetetlen
• segít a bátortalanság, zárkózottság leküzdésében
• csakúgy, mint az indulatosság kezelésében
• az önkifejezést erősíti és megtámogatja

A következő drámacsoportunk 2014. február 18.-án  indul, várjuk jelentkezéseiteket!